DemeterVin - Pezsgő és Szamorodni

Egy ültetett kóstoló kiváló lehetőség arra, hogy újat tudjunk meg egy borászatról, még akkor is, ha szinte "testközelben" élünk vele. Ám nemcsak ez az oka annak, hogy nem hagytam ki a legutóbbi alkalmat: adottságai és indíttatása alapján ugyanis a bemutatkozó DemeterVin-nek az "innovatív" pincészetek között keresem a helyét. Azok között, amiknél nem saját ideáinkat várjuk megvalósulni, hanem akiktől újat szeretnénk tanulni - hiszen az általánosnál többet tudnak mondani a tokajiról. Elvárásainkat persze senkire nem kényszeríthetjük rá, de azokról lemondanunk sem érdemes.

A DemeterVin kóstolójára Borbély Zsolt Attila borklubjában került sor. Mármint budapesti borklubjában, hiszen Zsolt Aradon és Temesvárott is borklubot vezet - hirdetve a magyar bor szépségét, ápolgatva a helyi magyarság életakarását. Amit ő tesz, több mint kulináris igehírdetés. Ezúttal azonban velem kellett beérnie terven kívüli eredményként: egy mádi zsurnaliszta nála kóstolta egy mádi birtok borait.

A DemeterVin kimondottan látványos pince. Központját, az egykori Pulszky-házat gyönyörűen felújították, ültetvényeik közül az Úrágya és a Király lenyűgözően szépek - nem véletlenül kedvenc fotótémái az odalátogatónak. A célkitűzések is a legmagasabbak, amit jól mutat, hogy a birtokon rendkívül magas, mintegy 40 százaléknyi a kézi, karós művelésű ültetvények aránya, vagyis az olyan szőlő, amiből magas presztízsű és árú bort lehet illetve kell készíteni. Magam tehát azt a pontot keresem a birtokon, ami filozófiájában túlmutat az általánoson, ami rendszerként látható, s autonóm. Persze, ezen feltételek csak lassan és ritkán tudnak kibontakozni egy borászatban -  a nagy borok különlegessége azonban éppen ebből fakad.

A Demeter Endre által tartott kóstoló első meglepetése mindjárt a felvezető bor lett, ami történetesen pezsgő volt - a 2006-os évjáratból. Be kell vallanom, hogy korábban többször kóstoltam e tételt, de soha nem hagyott mély nyomokat bennem. Ezúttal viszont igen, az idő ugyanis remekül kiformálta. Bár csontszáraz pezsgő, az első kortyoknál négy-öt grammnyi cukorérzetünk támadhat. Egykori nyersessége, darabossága teljesen lecsiszolódott, aromái egy szépen érett pezsgéjéé, és széndioxidtartalma is egészen szépen tartja magát - főleg a pezsgő közepe táján. A kérdés az, hogy megformálódhat-e belőle egy tudatos stílus, amolyan furmintra tervezett, csak Hegyaljára értelmezett gondolatsor.

A másik, a szokványos borsorokba nehezen illeszthető tétel, egy 2006-os száraz szamorodni volt. Mivel külön cikket érdemelne a száraz szamorodira vonatkozó "nehéz beilleszthetőség" magyarázata, most inkább e konkrét tételre szorítkozom. Érett almás, enyhén erjedt gyümölcsökre emlékeztető ízű, puhán telt bor, sima felszínnel, utóízében enyhe fémességgel és finom keserűséggel. Valóban szép bor, kifejezetten jól iható száraz szamorodni - bármiféle zavaró kiszögelés nélkül. Érezhetően kiváló alapanyagból készült. Az akadályok sajnos ott kezdődnek, hogy ez a műfaj teljesen sztenderdiálatlan, így ennek a bornak a pontos elhelyezése sem egyszerű feladat.

Kifejezetten kellemes - s talán a legmeggyőzőbb - élmény az egymást követő két száraz furmint volt. Az első a birtok 2009-es Tokaji Furmintja, a második az ugyanazon évjáratú Úrágya Furmint. A két tétel "szereposztása" kimondottan jó, hiszen kölcsönösen segítenek egymás értelmezésésében. A tokaji furmint sima felszínű, őszibarackos-minerális ízű, húsos, de kissé öblös testű tétel. Az enyhe alkoholtúlsúly két-három korty után válik érezhetővé. Jól iható, de nem kétséges, hogy a dűlőszelektált furmint nagyobb bor. Az Úrágya Furmint ugyanis hibátlan fokozása az előző tételnek: tömörebb ízű és tömörebb szerkezetű bor, kissé több újfahordós hatással. Talán egy árnyalattal sűrűbb szövésű, és kevésbé vajas mint Szepsy István utolsó évjáratú Úrágyái: vagyis nem kevesebb azoknál. Ez pedig igencsak figyelemre méltó!

(A borok leírását és értékelését megtalálja adatbázisunkban.)

< Előző		Következő >